A múlt árnyékolástechnikai megoldásai

Az ősi civilizációk évezredeken át épülettervezéssel érték el a hőkomfortot, megértették a napenergia hideg évszakokban történő befogásának, illetve meleg évszakokban való elzárásának fontosságát. Építészetüket a nap pályája alapján tervezték meg.

A mai világban, amikor már motoros redőnyöket is építtethetünk az otthonunkba, melyeket akár mobiltelefonunkról, távolról is irányíthatunk, érdekes kicsit a múltba tekinteni. A redőnyök igen nagy szerepet játszanak ma az árnyékolásban, és részt vesznek a hőszigetelésben is, aminek szintén nagy jelentősége van, különösen a mai energiaárak mellett.

A hőszigetelő tulajdonságuk mellett hangszigeteltek is, tehát ha valaki forgalmas helyen él, érdemes ezt is számításba vennie.

Árnyékolás a múltban

A kínai volt az első ismert civilizáció, amelyik időszámításunk előtt 4000 és 2000 között elsajátította a passzív építkezési stratégiákat. Megtanulták, hogy az épületek déli tájolásával télen jelentősen javul a hőkomfort, nyáron pedig a túlmelegedés csökkenthető a mai fedett tornácokhoz hasonló, túlnyúló tetővonalak kialakításával. A városok pedig úgy fejlődtek, hogy az épületeket sorban helyezték el, és mindegyik déli fekvésű volt.

Hasonló építési stratégiákat követtek az ókori görögök is időszámításunk előtt 500-400 körül. Szókratész is beszélt az épületek tájolásáról, méretéről és szellőztetéséről, mint a hőkomfort kulcsfontosságú tényezőiről. Később a rómaiak is átvették ezeket az elveket, és még törvényt is hoztak a lakók természetes fényhez és a napfény által biztosított meleghez való jogának védelmére.

Később az otthonok fűtésére és hűtésére más módszerek is rendelkezésre álltak, a várostervezők és az építészek nagyobb hangsúlyt fektettek az esztétikára. Ennek eredménye pedig az lett, hogy a passzív építést elveit a hőkomfort rovására elhagyták.

Ezzel együtt pedig olyan megoldásokra volt szükség, amelyek minimalizálják a nyári hőnyereséget, ugyanakkor lehetővé teszik a természetes fény beszűrődését. A kínaiak bambuszt kötöttek össze, ezt akasztották az ablakokra, az egyiptomiak pedig nádat.

Az első redőnyök időszámításunk előtt 800 körül jelentek meg az ókori Görögországban és ezek márványból készültek, rögzített lamellákkal. Később már fából készültek, mozgatható lécekkel, a középkori Európában pedig a betolakodók és a rovarok ellen használták a szilárd redőnyöket. Ezek a 16. századig maradtak használatban, amíg fel nem váltották őket a függönyök és a velencei redőnyök.

A függönyök már korábban is léteztek, de régen inkább térelválasztóként használták őket, és általában állatbőrből készültek. Maga a velencei redőny pedig Perzsiából származik, és kereskedelmi utakon jutott el a 15. században Velencébe. Közben az 1700-as években egy skót cég elkezdett szövetből redőnyöket gyártani, ezeket eredetileg az ablak aljáról egy zsinórral emelték fel, később, az 1800-as években találták fel a rugós szerkezetet a zsinór rögzítésére, amit ma is használnak.

A fejlődés pedig töretlen, ma is nagyon sokféle lehetőség van a belső és a külső árnyékolásra egyaránt. Általánosságban pedig igaz, hogy a belső megoldások kevésbé hatékonyak, mint a külsők.