Nosztalgia a gyerekkori betegszabadságokról

Eljött az ősz, eljött újra, megkezdődött a betegedés útja… Talán így szólna a vers, ha egy anyuka írta volna, hiszen az ősz egyet jelent a lázas, tüsszögő, köhögő gyerekekkel, akik gondolkodás nélkül elfertőzik egymást az oviban és a suliban, utána pedig otthon is gondoskodnak a vírus átadásáról.

Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy az oviban összesen három napot bírtak a fiatalok megbetegedés nélkül, utána azonban sorra kezdtek kidőlni. Ez a felnőtteknek viszont komoly problémát okoz, hiszen a Covid miatt nem lehet bárkit lepasszolni az óvónéniknek.

Ha egy kis nosztalgiázásra vágyunk, akkor bizonyára mindenkinek vannak beteges emlékei azokról a napokról, amikor otthon maradhattunk az iskola helyett. A pár évtizedes különbség az emberek viselkedésében is meglátszik, hiszen ezek a napok nem feltétlenül az orvosról szólnak, hanem valami sokkal jobbról. A legtöbb gyerek alig várta, hogy végre elkapjon valamit, mivel ez egyet jelentett a puha ággyal, a finom levessel és jobb esetben a könyvekkel vagy a mesefilmekkel. Utazzunk egy kicsit vissza az időben!

Amikor a gyerek egyedül maradhat

Természetesen egyáltalán nem mindegy, hogy hány éves a gyerkőc, azonban egy bizonyos kor után otthon merjük hagyni, mert tudjuk, hogy nem fogja felgyújtani a lakást. Ilyenkor a szülők dolgoznak, bár fennáll a veszélye, hogy bármelyik pillanatban beállítsanak, olyan szúrópróba szerűen. A múltban ilyenkor átvehettük az irányítást a ház fölött. Anya elkészítette a reggelit, kitette a gyógyteát, amihez senki nem nyúlt hozzá, majd jöttek a mesék, filmek, játékok. A náthás és lázas napok egyet jelentettek a lazulással.

Ebben az időben senki sem érezte úgy, hogy kimarad valamiből, mivel jó érzés volt a lakásban tartózkodni. A problémát csak az jelenthette, ha valaki annyira megbetegedett, hogy kórházban kötött ki, ez már sokkal bosszantóbbá vált, főleg, ha lemaradtunk valamelyik vizsgáról vagy előadásról. Ettől függetlenül a szeretteink mindig gondoskodtak róla, hogy jól érezzük magunkat még a nehezebb megpróbáltatások ellenére is.

Ilyen volt a nagyinál lenni

Aztán voltak olyan pillanatok, amikor a gyerekek nem maradhattak egyedül. Ilyenkor jött a nagyszülői segítség, ami mindig a legjobbkor érkezett. A legtöbb nagymama amúgy is arról híres, hogy sokkal engedékenyebb az unokákkal, ha azonban betegen érkeztek, akkor még több ajándék és kényeztetés várta őket. Ilyenkor előkerült a meleg mézes tej vagy a finom kakaó, és minden bizonnyal a babapiskóta is. Ha véletlenül egy kis hányás került a dologba, akkor néhány perc alatt eltüntették a nyomokat, és már kaptuk is a finom, meleg teát.

Ha pedig valamit nem szabad elfelejteni, az a híres húsleves, amit csak és kizárólag anya tudott elkészíteni, és miután belapátoltunk belőle néhány tányérral, biztosan jobban éreztük magunkat. Ez a csodaleves, a szabályok felrúgása, egész nap pizsamában lenni, és a hosszú mesenézések mind egy elmúlt évtizedhez tartoznak. A nosztalgia azonban nem zárja ki a tényt, hogy a mai gyerekek is kiélvezhetik a betegszabadságot.